Iván László, kemenceépítő vagyok.

Hagyománytisztelő, nyugodt, múltba tekintő életmódot választva döntöttem úgy, hogy kemenceépítéssel foglalkozom.

Elhatározásomhoz nagyban hozzájárult, hogy feleségemmel már évek óta falusi turizmussal foglalkozunk. Vendégházainkat is természetesen kemencékkel fűtjük, melyekkel úgy mint mi, vendégeink is maximálisan elégedettek. Vendégházaink a www.kemenceshazak.hu honlapon megtekinthetők s a kemencék egy kirándulás alkalmával akár működés közben is kipróbálhatók.

A régmúlt néhány értékes pillanata, varázsa egy kemencével, takaréktűzhellyel becsempészhető hétköznapjainkba. A kemence az egyik legősibb ember által épített tűzrakóhely típus, a fűtés során leginkább tökéletes hőmegtartó képességét és tüzelőanyag takarékosságát használjuk ki.

Kizárólag hagyományos anyagok (sárga föld, kézi tégla, pelyva stb.) felhasználásával készítem a kültéri és beltéri kemencéket, takaréktűzhelyeket. Én ragaszkodom a földdel épített kemencék készítéséhez, s nem használom a ma általános habarcsokat melyek ki tudja miből készülnek.

Ebbéli ragaszkodásomat is alátámasztja a földről egy érdekes, elgondolkodtató írás, mely a Magyar ház mágikus titka című könyvben olvasható:

„A föld egyébiránt rendkívül érdekes anyag hiszen ha a magot földbe tesszük, kikel, kihajt, életre kel. Hiába ültetnénk azonban a magot aranyba, ezüstbe vagy gyémántok közé mégsem hajtana ki, tehát a föld sokkal értékesebb mint akár az arany az ezüst vagy a gyémánt. Akinek kertje van, és komposztálót használ maga is látja, ahogyan a komposztálóban a növények elkorhadnak, majd földdé válnak. Szép fekete föld lesz belőlük, de ugyanez történik egy idő után az emberi és állati maradványokkal is. A föld tehát képes életet adni, és az elhalt testeket újra életerővé alakítani. Nohát, őseink mindezzel tökéletesen tisztában voltak, ezért házaikat nem aranyból, ezüstből, vagy gyémántból hanem földből, vagyis a gyémántnál is értékesebb, életet adó anyagból építették."

 

rajz.1

„Jó kemence mellett könnyű a telelés, tartja a közmondás. Sütnek, főznek benne, szögében melegszik a gyermek, s éjjeli vacka is ott van. A gazdának a szap a kanapélya, azért is emelkedett az egyik vége, mégpedig az, mely a kemence szája felé esik. Így a fekvő ember látja: ki jő be az ajtón?..A kemence tetején szárítják a tökmagot, ami a gyermekek kedves csemegélye, de olajat is ütnek belőle. Itt szárad a rakottya fűzgallya, amit mennydörgéskor a küszöbön keresztbe kell tenni, hogy a villámcsapástól megmenekedjék a ház. A kemence tetején melegszik a kedves háziállat is, a cicelka, a macska. Ezek az ősi melegítő építmények is pusztulnak már, helyette masinát, vastűzhelyet állítanak.”

Forrás: Molonyay Dezső: A Magyar Nép Művészete V. kötet A palócok művészete 1922